Gondolták volna, hogy a fogszabályozás alkalmazására már az ókori Görögországban is volt példa? Igaz, hogy az ókori görögök rendkívül kifinomult szépérzékkel rendelkeztek, és nagyon fontos volt számukra az elengancia, szépség és kulturáltság. Így nem is csoda, ha már ők is próbálkoztak kezdetleges fogszabályozó módszerekkel. A régészeti leletek alapján ezek még csak fogak közé erősített növényi szálak voltak, de mindenképpen a ma használatos módszer kezdetleges próbálkozásának tekinthetjük. A fogszabályozás történelmében azonban a 18. századig várni kellett a nagy áttörésre, holott az orvostudomány többi területe jóval fejlettebb volt már ekkor. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a többi terület a betegségek kezeléséről vagy életmentésről szólt, míg ez a legtöbb esetben esztétikai célokat szolgál. Az első fogszabályozó kis patkó alakú brikettek felragasztását takarta, amiket összeerősítve és a fogak mögött rögzítve a fogív tágítására használtak. A következő nagy előrelépés a bölcsességfogeltávolítás jelentőségének felismerése volt. Itt már felismerték, hogy a legutolsónak kinövő fogak mennyire befolyásolják a fogszabályozó folyamatot.